A hold karimája alatt-----Vilhelem Margareta

A telihold alkonyos éjszakáján
gyűrött arcán teli báj
körülötte csillag világ
szikrázik egy- egy pillát
lassan-lassan ,
s amott egy pillanatra
sötét felhők határán
kigyúl lánggal
egy emlék foszlány
a hűvös ködben vár
ami talán most a miénk 
mi titkot takar
akarattal , 
amit vártam néma hanggal
szavamban a te szavaddal ,
majd eltűnik egy mozzanatra
kékes füstnek zavarában 
eltakarja arcát ,
majd ismét lángol
mint egy gyertya önmagában
elporlad az éjszakában 
füsttel teli holdvilágban
de már nem vonzanak
gyönyörű könyörögő 
szavak ,
mik testet kapcsoltak
remegő hangulatban .
Hajnalban minden mozdulatlan
füstös marad az ég alja 
amit épp a titok marja
mintha ketté szakadna ,
ragyog ránk a hold korongja
utat mutat örök lázban
s reánk tapad egy pillanatra .{W.B.}