Lirikus epilog----Vilhelem Margareta[evókáció] Babits M.

Csak én" birok" szerelmet vallani
te vagy első és utolsó álmom,
a" mindenségnek" hatalmát mérni,
csak én birok mámort átélni.

A szerelmemnek az ura leszek
áldozok életet ,akár életet veszek ,
sírok ,zokogok sötét éjjeleket
várom a megtért örök sziveket.

Mikor már múltak fájdalmaim,
"versembe töröm fájó" vágyaim,
álmaim még nem értek határt
tudom, érzem vesztettem csatát.

Te vagy az első és utolsó dalomban,
veled fekszek ,kelek, fohászomban,
" mint akit dióként dióba zártak"
várom ,hogy kiszabadítsanak

Bűvös körömből nem lehet kitörni
álmaim szállnak végtelenbe ,messzi,
lehet, hogy vágyaim néha lanyhán
kacagnak testemnek magányán.

Szerelmem örök, sejtést alkotnak,
maradok sötét börtöne magamnak, 
alany és tárgy egyben én vagyok,
lelkemnek kulcsa, szívednek gyilok.


Szívvel lehet utat keresni hozzám,,
kint zajlik az élet ;zene és foszlány,
magamnak lettem örök utálata,
így én lettem az" ómega meg alfa."[W.B.]