kibicsaklik a törvényi rendből
hibbant percek apró csodáiban
egyetlen új virág nő magában.
De várom a bőség szakadását
eleven izmaim sürgetnek harcot
és egyetlen pillantásra a karom
szétszakítja a mély tátongást.
Így kiszakad az idő perceiben
kakas szóra könnyen ébredek
áthágva mindent ,vaskos eremben
vizet lüktet átlátszó szívem.
És nyílnak virágok, szinte hitetlen
oly átmeneti könnyű nem végleges
csak sétálok virágporok között
üres napokban üres lesz kedvem.
És fogózkodok egymás karjában
illetlenül , talán igen merészen
igazolni próbálom a véglegest
izgalmamban semmi sem kicsinyes .
De oly eleven lesz minden nyíltan
emberek majd egymáshoz bújnak,
a Férfi gőgösen vad türelemmel
de a Nő eltapossa gőgjét a Férfinek./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése