lesütött szemekkel
a földet kerested
és most sem értem
hogy nem nyelt el
érettem ,
csak érettem
rést lelhetett volna
hogy befedje
azt kiben bíztam
kit érintettem
kit égig emeltem
s kedvesem lett .
A sejtelem nagy nyereség
mert éreztem
nyomaszt a lelkiismeret
aprókat repdesett szemed
és repdesett
halántékodon kidagadt ered
lüktetve vérmesen ,
mert csökönyös
volt a büszkeség
s talán
a telhetetlenség
sötét élménye.
Nem volt egyenes az út feléd
rögök meredeztek
tapostam felettük
éreztem ,hogy égetnek
hogy nem ismernek
vagy ismernek ,
de kinek volt érdeke
hogy érezzenek
neked ,
vagy nekem ?
De oly mindegy
egyre megy
mint minden tettedért
őszinte részvétem. {W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése