magamba szívom télnek harmatát
kacajjal hátra vetem kacéran fejem
de sírásba torkollik búsan a szívem.
Ma neveddel játszottam csacsin
lapoztam könyveim illatos lapjait ,
bús véremben téli harmat csöppje
egymásba futnak titkokat betűzve
és szemem álomra nyílik halványan,
körülöttem már csak a hold pislákol
neved az éjben betűk töredéke
régi bűvöleted sóhajba mélyed .
Szertelen vágyamban semmi sem elég
csak a neved, ami külön egy büszkeség
csalfán játszok neveddel a téli világban
tépdesem játékkal a sok szóvirágban.
Mert könnyeim kimosták a neved
keresgélem a sok betük között
forró agyamban csupa név rend
elkápráztat engem,,álmodozva téged.
Szelíd lelkemben csöppnyi áhítat
minden betű egy új j nevet fakaszt
te mit sem sejtve gyökeret hagysz
a magam világából játékot faragsz .
Karjaim szorosan ölelik tested
betűzöm lassan, becsesen neved ,
s mosolyogva nézem kíváncsiságod
ahogy ,elfogadod , kedvesen játékom./W./B/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése