ha vágyaid kimúlnak rég
fogan mámor éberen is
ha már nincs kiút másfelé
a vágy s a feledés
az időben kegyetlen kigyúlnak
a szívszorító ráncos üstökön ,
mert mereng térben és percben
megrekedő időknek peremén ,
mert mindig akad kegyelet
ha közelebb jönnél felém
és mindig van bátorság eszeveszetten
ha visszakanyarodik a régi hűség
mert csak egyszer fáj és bűvöl
ugyanaz a fájó sóhaj. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése