és borongóssá válnak a képek
szent szívem lüktetésében
meg ott van aprón emléked.
Még mozdul lábam ,kezem
szívem még nyitja rekeszeit
holt időknek fényességében
nem maradt semmi betemetve.
Esküt tettél bölcs ékezetekkel
sosem hagysz el amíg élek
másképp alakul eltökélésed
naptól sötét hold lesz estefele.
És tudom egy szem rebbenésre
visszatérnének végzetszerűen
mérethetetlen csókjaid terhe
amikbe mind betemetkeztem.
Onmagadtól kérdett döntésed
felismeri-e hatalmas értéked ?
Hogyha újabb kísértésbe esve
csókjaidat szórnád szemérmetlen ? .[
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése