bár meg hűvös a deres lég
almavirág kinyíló bóbitája
füzér táncában keveset ígér ,
s a halkan suttogó levelek közt
füstölög a pára már meleg föld felett
és várom a csodás kikeletet
mi búsan kéretett leheletet .
Százszorszépek táncra perdülnek
az aranyos égnek alján.
még vizes lepel szárad partokon
még ólmos esőt szitál ,
borongós felhők ereszében
még fázunk kis kardigánban
s fáradtan eget szemlélünk
holdtölte fagyos éjszakán.
Puha sárban lépegetnek
hosszú lábú gémek fehér lábakkal
kecsesen hosszúkat mérnek
nyugodt álmos lélegzettel ,
egy-egy pár halacska felett .
Védett sötét barlang ajtóban
ásítoznak kövér suttogások ,
barna kis arcocskák
álmosan keresnek méz csorgót,
késlekedik tavaszunk bíborja
de azért mozog minden sebesen
és úgy óhajtunk egy csodát
mi virágba borítja lelkünk.
Majd kinyílnak szépségek felettünk
csak várni kell a fülemülét
hangos trillájuk egy áhítat
bér kedvük még álmosan csattan ,
nehezen próbálnak szerencsét
de messze hallszik kedvük
kései szimfónia ,mesés ébredésük.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése