emberek sietnek,tarka ruhák
szinekkel festett molekulák
robotolva mozgó viasz figurák .
Megbámulják a fiatal sereget
szabad elvekkel mindent lehet
természetes a kedv, s a vígság
kőrül zajong ,s virággal áld.
Ma még tiszta a lélek kedve
holnap talán másként tervez,
nemcsoda hogy fennkölt ember
koldust nem lát,s nem is ismer.
A holnap talán mást rejteget
meleg szívvel ömlik kedvünk ,
bár csalódásnak megvan helye
a világ szép, örülünk benne.
S ha véletlenül a szomorúság
bántalmaz sok porcelán figurát
telhetetlen, mindig bátor kedvünk
áttereli másra fájó ítéletünk.
Vigyázunk énünk sátrára
kisemmizzük az élet mámorát ,
csak mának élünk könnyzáporban
szeretünk hűen öröm áldásban.
Vigyázzuk életünk a harcban ,
bár néha beleesünk a kardba,
szavak nélkül kiutat keresünk,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése