várt boldogság terve hasztalan,
sötétlő sziklák kormos falain
átszűrődik a bosszú tudtlan.
A kései túlfűtött harcunkban
szavunk bambán mered elénk ,
léha örökség lett tiszta elménk
s vacog kikopott érdemünk.
Veszett élet nem ismert átka,
ránk szárad gyűrötten ,ráncba
torzítja siralomtól fásult arcunk,
s cafatokba tépi teli mosolyunk.
Sajnálattal, de jön hogy feladjuk
vagy akár öklökkel rárontanunk
meredező sziklák tompa tükrére
szétaprítva faragott hasonmásunk .
Mert könnyekkel kapjuk az átkokat
kaján arcunkon félrecsúszott kalap
jelzi hogy vak, élettelen szikladarab
megfaragta lobogó hajjal az arcunkat.
Ébredezve nem sokkolunk sikolyért ,
bátran kiállunk lánggal magunkért
s csupasz karmokkal lekanyarítjuk
a meztelen , élettelen kő darabunkat./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése