arcom arcodba bújva
messze az idők elmúlt derekán
testem feléd kígyózva
örök éjszakának lengő óráiban
csókom csókjaidban.
Már rég összekötöttük útjainkat
mely kétfelé ágazott
fondorlatos fehér hold zuhatagában
egy pár vagyunk
s a párás csillagok remegő fényében
arcunkra mosolyt csalunk .
Vágyaink nehezek a ragyogó nászban
vérem véredben dobog
s szívemet felgyújtod mindennap
ajkam ajkadon kopog
kettőnkből egy pár lettünk lánggal
füledbe csókot súgók.
Oly csábos kérlelő szemednek világa
kezem kezedben simul ,
kérdően átfogsz , csendben szelíden
vágyam követelően sajog
ajkad, örök vággyal telített forróságában
arcom feléd ragyog./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése