Hatalmam álma--Vilhelem Margareta

Ha néha _néha visszanézek,
úsznak körülöttem terhek,
lángolnak fények korom estben
álmomban lágy hangok beszélnek .

Micsoda földi erők a láthatáron
mik összekapcsolják álmaimban
a magasságot a földi lehelettel
és fényeket a szellő lebegéssel .

S megzavartan kitárom karjaim
színtelen szavaim szivárványán
csend uralkodik életem nehezén
a néma szavaim haldoklásán.

Lehet hogy túlfűtött égésemben
kimondom vágyaim fájó igéit
másnapba törő egykedvű erők
lépteim nyomait lassan elseprik.

Küszködök magammal éretted
véremben hordozom lüktetésed
társtalanul védtelen magamban
elvesztett sorsom megdermed ,

hazudnom kéne és elnézőbben ,
mint aki szabadabb és hontalan
kigyószemű árnyak bűvöletében
megfagyva dobog ereimben a vér.

Csupa álnokság hatalmam álma,
lassan szűrődik felém lángolása,
szívemben hordom jövőm boldogságát
felejtve a régen megfagyott ábrándját ./W.B./