Mint csira a földben--Vilhelem Margareta

Nem úgy akartam hogy fájjon
csak azt akartam,
hogy imádjon
nem úgy akartam,hogy sértsen
csak azt akartam 
hogy kérjem ,
hogy keze vállamhoz érjen ,
s szívének mély szögletében
szüntelen engem érezzen
szorosan simuló kezeiben
napnak hajnala még ott leljen.
Nem úgy akartam
mámort ,
hogy hulljon mint zápor
de lelke legyen álom
és velőig érezze
amit én is érzek 
míg szíve befészkelődik
a régi tűz ívén ,
hogy lángoljon felettem
perzselőn ,
míg elhamvad a fény
s mind mélyebbre törjön
csira magként a földbe. {W.B.}