bársonyba borított rémület ,
vagy csak a fény bújt az árnyba
és néma csendre intett,
hogy palástba bújt kitöréseit
sziszegve rugdossa felénk ?
Ez volna a bíboros világosság
reménytelen napoknak szédülete
mi virraszt emlékek között
sötét szenvedéseket,
piros szúró szemű rémülettel
vad támadásra készülő fennkölt
zengő kiáltásokkal.
Úgy hasit fejünkben a növő harc
kések ,géppuskák zakatolnak
nyugalmat ,
s fájdalmas akkordokban zengnek
zongora dallamot ,
virrasztva ébren reményt, sokat
s már nem oldoznak fel,
csak törvényt törvényre halmoznak
s a szél sem vigasztal már
csak csapkodja zárt kapuk láncait
a vakságban ,
míg ébredezünk , s várjuk a tangó
halálos bódulatát.
Mert ezt terveztük meg emberin
zűrzavaros bogáncsos zivatart,
testtel védett délceg falakat
építünk halál puskával ,
s mögöttünk lépkednek árnyak csendben
legtöbbje göndör angyal hajjal ,
s ziláltan lökdösnek
szélfútta sziklák között
míg megvillan a fegyver kezükben
s vad világban, vadak között
sétálunk némán ,
míg fütyülni kezdenek a bombák
nevetve, fáradt testünkre./W.B/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése