testeden felhő köpönyeg
zarándok utadnak halk lejtőjén
sebedet nyaldosod nesztelen.
Körülötted vidám szeszélyek,
a zsongó életnek karimáján,
halvány hold fény homályában
csend -szűrődik át a lelkeden .
Hűvös lég ereszkedik halkan
áttörve lelked fájó sejtelmeit
fél álomba ringatnak igézetek
és titkaid felett ítélkeznek .
Szárnyatlan napon szerteszét
édes és keserű káprázat mögött
néha vétkekben tévedt pernyék
körül táncolják üres testedet.
Megunt vizek mosódnak arcodon
hogy elhibáztad tán a dallamot
s törékeny hangod keserű láz
szítja a lángot mi velődbe vág.
.
Mert diadalt elérni csak álom,
vágy,es beteljesülés esküje ,
s a lobogó tűznek forró lángja,
lobban benned hatalmas erővel.
S ha elérted a győzelmedet
fájdalmasan törlöd homlokod ,
s ajkadról zengnek dallamok
izzó ,csendes csókban fulladók./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése