Hajnal hasadáskor a lét napjában meg füstölög az ég éji fényeket homályban bimbóznak lágy fellegek kicsinyke fehér bárányfelhőket .
Szürke bundájában takarózik a Hold nagyokat ásít kissé megbékélten ropogtatja fogaival a fagyott jeget szeretettel mosolyog amíg vándorol .
Csupasz fákon deres ágak sora egymást biztatják hideg sóhajjal meleget keresnek egymásba bújva íziben szétválnak varjú károgásra .
Már kering a Nap arany harsonával mindene sajog fagyos zene szóra táncolni nincs kedve ,csak rostokol de melegíti magát saját kandallóval.
És tornyosodnak hófelhők halmazzal körbefutják szemükkel látókörüket majd egy fej biccentéssel zavartalanul földre zúdítják csillogó fényüket. {W.B,} |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése