Nyári szerenád--------Vilhelem Margareta

Pázsitos réten csupa ragyogás
ritkán hűs szél sóhajtja el magát,
ajkaink keresnek egyre új csodát
halk fények közt ébred a birtoklás.

Vágyaink bizsergő pillanatában
húsunkba marnak józanságok
s a nyárias sétáink mosolyában
aprón remegnek tisztán sóhajok . 

Mint a hintázó szárnyak árnyéka 
úgy tapad karod tüzes vállamra ,
s bőrödön virágzik az illatok virága
varázslatos mámorral reám hajolva.

Testűnk között néha megáll a vágy,
s mohón keresi magának az útját
s vad elszántsággal szórja csókját
végtelenbe lebegve , szállnak ránk. {W.B.}