Szél decemberben---Vilhelem Margareta

Percei a hideg, lucskos évszaknak
vándorlás az ősi otthontalanságra
megfagyott szél már egy- két napja 
sodorja élccel az örömét magával.

Saját maguk erején felbőszülve
hajszolja egymást a Nap- Hold tere 
mind sürübben kerülnek cserére
sietnek kajánul hogy ez se ,az se

érjen hamarabb , törvényt követve
kavargásba zavarodnak a tél hírére
párás ködös lesben szemtől szembe
a szél megtoppan e cseles kilengésre

itt is ott kifulladva, lengén cselekvésre
buzdul , s befúj vígan madarak fészkébe
remegteti a csipogó madársereg honát
s decemberi jéggel körbefújja csókját .

Majd vastag ködben leszáll mindenfele ,
jelképnek képzeli az Advent lángolását
álmokat kecsegtet az ünnep vasárnapján