Háború zeneszóra--Vilhelem Margareta

Ahogy gyűrődnek évek felettem,
villámlásba törnek az égnek átkai
zajosan zengenek kattogó poklok
bennem ül szerényen gyávaságom.

Felcsendülő hegedűk sikolyára ,
ma már géppuska zöreje válaszol
csengő hangomnak tisztaságára
gyilkos háború zajong gonoszul.

Elfelejtett harcok fájó őrültségében
újra gyúlnak bombák süket zenére
mementó lett újra az örült háború 
s kínosan nyikorognak egyre többen.

Mert lázad e kor tiszta hegedűszóra
fegyver világának ámító homályában .
már madarak dala is halkabban szól
meggyűlölt emberiség háza tájára.

És ágyúznak rendületlen fényekkel
az égi manna hull ráncos kezeinkbe,
s ki többet akarna holt világ bűnöse
lesz ,szíve sortüzektől megdermedve.

Nem mi akartuk magunknak e kort
hol többet ér a kapzsiság hatalma ,
hol csendes szimfóniák kínja válaszol
mindenki országának harcos szavára.[W.B.]