Együtt -----Vilhelem Margareta

Gyötör az álmatlanság némán
párnánk gyűrött, hajam bomol ,
s fülledt éjszakának árnyékán
gyönyört ölelünk kéjjel szabadon.


Mindketten egyre gondolunk
pókhálón futkos csillagunk
nyugtalan kis rezzenetként
meditáljunk egymást untalan.


Az égnek kékes boltozatán
minden csillog nyugtalan
halántékodhoz bújva sóváran
alkonyatig arcod csókolom.


S ha virrad sárgás bíborban
szíved lüktetését hallgatom
s a napnak déli horizontján 
csókról csókot szomjazók.

Homokóránk fogyó ébrenlétben
cseppjét szórja az estén át 
szemmel szemet keres pupillánk