Öröktüzben----Vilhelem Margareta

Van hogy néha fájón töprengek
hogy fakul életem de megvetem
a hervadásnak minden iszonyát
panaszommal keresem Fortunát.

Volt életemre borítok szemfedőt
ha az istenek is majd adnak erőt
bár fáj az élet apró közömbössége
de méltósággal harcolok ellene.

Semmi kihívás, csak csöndesség
ül szívemben fájdalmas közönnyel ,
de kiteljesedve szítom a tüzeimet
simogatva testemben büntetésemet.

És ha forrni kezd borús világom kedve
magamba zárom bánatom s mormolom
imáimat a zavaros lemondás egére
a Vesta- szüzeknek legnagyobb kedvére .

Majd egy vonalban az örökös tüzzel
örült gondolataimban , megszegem
vérző testem fájó kötelezettségét
s lehet tekintélyt s tiszteletet nyerek.


Felvidultan megkorbácsolt testtel
víziókat kergetek vígan a semmibe
s derült arcomon simulnak a redők
gonoszok horizontja mellettem vergödik. {W.B.}