Incselkedö tél---------Vilhelem Margareta

Libbenő szélben billegő pelyhek
lenge tánccal földet keresnek,
szürke felhőknek nyoszolyájából
eget átgázolnak selymesen puhán.


Nagyot sóhajtva a pajkos holdkaréj
örömében fittyet hány saját egén,
a nap mögött állva, magára gondol
míg arcába gomolyogva hull a hó.


Megrekedt fákon vastag hó korona
mindenhol csak a hó árnya kószál
néha meggondolja magát meg -meg áll
visszanéz az égre a társak oldalán . 

Vad szél kergetőzik játszani mer
a pihékkel, kacarászva havazni kezd
kedvvel ,incselkedik a hó érdekkel ,
megtöltve a fákat tündöklő fényekkel.


Hosszú lesz a tél mondják a madarak
megdermedve már a nyárra gondolnak 
míg apró pihék mindent beborítanak,

a Hold visszatükröződik saját magában . {W.B,}