Ki visszasírja volt eszméjét szirmokat ejt könnyedén , sziporkázó fények között tövist ültet a szívén vad viharos szépséggel színes álmokat ül közönyén , s halk dallamok zsongásával arany szókat sző ébresztőn.
Ki siratja röpke mámorát suhogó csendben él , vad szelek tekerednek sóhajjal folyosódnak cseppé a lángokkal kigyúlt arcok és szemek szögletén , öntudatlan repdeső lázak égetik halovány pillanatát.
Kinek csillog mindig szeme s ajkáról árad a beszéd emlékkel él , szivéböl árad mindig a meleg vágy és remény gyönyörén , zsibbadt karok elevenednek melegség rázza meg testét mindig őrzi szerelmét , szívek őrizkedjenek a vágyat nem sepri el a feledés . {W.B} |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése