Csókos hajnalon---Vilhelem Margareta

Oly szomorú nélküled ,
s ha kérded nem is érted 
hogy lángoló napjaim derekán
csókjaidról álmodik a szám
ölelésed halmaza kerget
egy pillanatra a mindenségbe ,
s míg forgunk a végtelenben
magához ránt tested
egymás egyenletébe.


S a vágy mi tartja közelséged
benne van a törvényünkben
izzadó testünk könyörgésébe ,
mert oly szoros a tett és ige 
ugyanott forog a térben
ahol gyökerezik az ág és lomb
ahol két marékkal összeszedem
szavaidnak foszló perceit
ragyogó csókos hajnalon. {W.B.}