A gőg -----Vilhelem Margareta

És várt, arcán mosoly
a gőg, szíve mint egy rög
hatalma merész 
egyből elérte 
merészségét
Ő ,a gőg
kit meg lángész szült .
És ez volt minden
kincsem ,
de nem méltó semmire
csak egy kis seb,
mint egy bélyeg
mely pecsétet hagy
a levélen ,
de térdelt előttem
merészen 
kegyelettel
az Ő ,
ki semmit nem érzett
jók ,tiszták körében
seb maradt örökre
levélbe zárt intelem,
postaládában
magára maradt 
örökre.
Senki nem kereste
a hatalmas
az Ő -t sohasem.[W.B.]