Kerestelek az őszben ------Vilhelem Margareta

Kerestelek mint hontalant
átkot szórtam körülötted ,
zárt ajtódon kopogtattam
jelenemet feléd dobtam.

Ősz volt, mint mostanában
melegebb talán ,mint máskor
kabát nélkül ,sapka kezemben
könnyek nélkül a szememben.

Üres házadban ajkam mosolyt fúlt
átkom az őszben kint maradt 
vállamon lengő sálamba bújtam
vártam te is mosolyogj velem.

Szivar szagú dohos levegőben
álltam mint őszben letarolt fa
látszott valaki réges régen járt itt
üres cigarettás dobozok fölött.

Homályos tükrödben arcodnak
szánalmas magánya nézett rám
üres foteledben kék színű inged
            magába szívta tested izzadt szagát. [W.B.]