csak forog velem a világ végig
még langyos égen , percekben
vágyammal te érted ébredek .
Nélküled mint hasított képzelet
szomorún virít a virág koszorúm
te tartasz bennem minden jelt
évek óta reád omlik tekintetem.
Bűnöm csak egy, mi nem nyílik
utolsó kegyeletet keresek benned
megalázva,kinos vezeklésben
jól vigyázva, semmi ki ne derüljön .
Ha majd jajgatok tehetetlenséggel
virágszirmok színes belsejében
ezer virág lebbenti áhított illatát
kihűlt szívem ,bűnös akaratán.
Itt -ott még nem telítődött az éj
mint vihar után, úgy múlik a kéj ,
villám csapodik fájó szívemben
számolgatom elmúlt perceinket.
S mint aki játszik érzelmeimmel
mi testet old ,s pillád sem rezzen
te aki mindent tudsz értelemmel
gyászos lelkedben minden pereg .
Amire vágytunk s amitől féltünk
iszonyú ,kínos együgyűség lett
jövőnk mégis megesett történet
de közben számoljuk a perceket. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése