Azon az őszön---Vilhelem Margareta

Bizony fáj ártatlanságom
nincs mit takarjak sebtiben
álmokat átkoztál körülöttem 
bár nem is szívemben hordom.

Míg zöld epét okádtam vérrel
tehetetlenül nézted vergődésem
földbe ástál minden emléket
kínoztál,hogy megszelídüljek .

Szennyes kezed fogta kezem
mint megunt szerelmes bűntelen ,
hálám csak izzadt tenyerem ,
s keserves harmatos könnyem .

Azon az ősszel férgekkel háltam
boldog voltam,tisztességesen
nem kiálthattam segítségért
egy banális megunt csalódásért .

Ismerve a tényleges becsapást
nem várhattam feléledő csodát
most állok mint szélben a madár 
tollaim szét hullnak aprán -aprán. [W.B.]