Alattomos ébredés---Vilhelem Margareta

Alulról valami zaj suhog felém
a Földnek zöld élete kesereg ,
kiszámíthatatlan ébredéssel
sárgulnak tüzek villám szemmel.

Ismeretlen zaj, érzése remeg ,
gondolatomban izgulok ,nevetek
a felsuhogó sötétség visszakering
megnyerem idetévedt veszteségem.


Forr bennem ifjúságom törekvése
ragyát szórok hajlékom belsejébe
ott ahol senki majd nem veszi észre
kezemre hajtod szerelmesen fejed.

Egyedülálló lettem magam bűnében
ki érti ma , az élet színes történetét
már semmi sem ring úgy mint régen
de túléljük szerelmünk bűnös képletét..

Alattomos lelkünknek tiszta tűkre
nem emberi ,inkább angyali fenség ,
s egymást figyelve az öröklétben
mindig keressük a meg nem történtet. [W.B.]