Az élet örvényében---Vilhelem Margareta

Vérembe hasított sikoltva
felcsigázott lángok ostora ,
nappal még kapzsin, diadalban
cinkos éjszakában csak magában.

És hiába rikoltozik körülöttem
az igazság, mint hóbortos nyomor
az áligazság kegyelmet osztó ,
de gyűlöletet szít a beszédmodor.

Így forog az ember évei láncán
felaggatva rongyos ruháját
mert az övé az élet szépsége
s ami az övé az könnyen lepereg.

Mert semmit nem kapunk, csak adunk
mindennek ára van a játék világban ,
virrasztó vágyaink elbukásában
fonnyadó szerelmünk fájdalmában .

A közömbös tetteink valóságában
benne van minden ige gyönyörrel ,
szikrák miket csillagok teremtenek
s kihűlt tettek szálló igézetekkel. [W.B.]