Lélekbe rejtve-----Vilhelem Margareta

Egyetlen húron pendül életünk
mit olykor oly könnyen megvetünk
fájó gondok közt állunk meztelen
kérdéseinket befele kérdezzük.

Válasz nincs ,csak emlékek ideje
tör magának utat, buggyan felszínre
gyakran érintve a horizont szélét
keresve magának saját megértését .

Holt idők küszöbén néha világit
valósan tapintható okok hibái
ismert ellentétek jövőt ígérnek
kiszabadítva egyéniségünk igéit.

A test érzéketlen nem sejti e csodát
van és mindig volt halhatatlanság
csak keresed a választ mi elválaszt
a vállainkon cipelt nehéz idők súlya.

Mert rabok vagyunk magunk terhére
válaszunk nincsen csak igaz emlékek
az örömből csak varázsigék kelnek
körülötte lengünk láthatatlan kötélen.

E zord Világon minden mi vagyunk
kik csak örök időkben várakozunk
ezért fogadjuk el egymás örömeit
egy -egy mosolyért s piruló csókokért. [W.B.]