Nyár delején----Vilhelem Margareta

Valami most kezdődik,
valami most múlik ,
ősszel minden egy remény .
Begubózott gyöngéd mocsok
ég a láthatáron
tisztára sepert ágyon. 
Valakit ősszel ölelnek,
valaki éppen most ölel ,
a test fenyegető csendjében
valakik szerelmet cserélnek .
Női ösztönömben hónapok sora
mely mindegyik ellenség
számomra ,
bőrömön érezteti diadalát
míg forrong testemen a láz .
Mert elhagytam ami voltam
ami nem én vagyok időben ,
s a rám ereszkedő kődben
leszek az örökben
kiátkozott álarc
magam varrta kék ruhámban.
Fodros kék ruhámnak csipkéje 
nem az én stílusom volt ,
de volt idő ,hogy szerettem
nézni csodálkozón
kék lepkék csapkodó szárnyait
ha egyedül voltam
nyár delején. [W.B.]