ablak nélküli színét víz mosta
falain még látszik hajdani festék
akácfák őrzik egyre kinyílt testét.
A ház csupa rom ,falai repedtek
itt -ott csepeg rajtuk egy vízcsepp
gerendás teteje elenyészett rég
ajtók, ablakok üresen lengenek .
Hajdanában sok lakója itt élt
sok gyermekek egymást ölelgették
játszódtak vígan virág gruppok között
a vakolat ép volt ,ma holt buborék.
Egyeseknek még fáj, emléke meleg ,
itt kergetőzött nagy gyereksereg
arcuk,testük lázban áttüzesedett
ma is ezt keresik, e varázs helyet.
Udvara akácos ,színes virág sorok
körülfogja a házat illatos virágpor ,
sok emlék kutat magának egy sort
lehet egy királyfi is itt lovagolt .
Ágbogas ösvénye gyermekévek nyoma
ma ásító gödröcske koravén magánya
akkori gyerekek ma már aggastyánok
visszavágynak oda abba a virág házba.
Apróságok futottak nem is olyan régen
ma emlékek gőze fürdik békességben
este teát kortyoltak nagy kerek asztalon
szőke hajuk lengett angyal szárnyon.
Lassan lábuk másfele tért, szabadon
rendre kiszöktek mindannyian a házból
de nincs köztük egy sem ki ne gondolna
a boldogság házra, akácos udvar illatára. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése