eltűnik egy menet, jön egy csaló
saját jogomat is felmaró
kesernyés szürke por
kering soká ,
ítéletet hozó
független testemre álló.
Az emberséges Világ
fanyar, keserű szavai
megértem ajándéknak szánja
pont most ,szomjoltó
szégyenemben !Ki kell mondanom
most vagy soha ,
de gúnyos tekintete
képtelen tájékozódni felettem
ami, így fakultan is remek
és bókolva lengek elé
halljam mit üzen.
Elmulasztanám a szerelmet
idő és tér között ,
de felesleges
ha szájam fémízet rejteget
kifakult ösztönöm éppen
senki földjén lesz
számonkérésre.
Hol van már az az ifjúság
ahol a remény sugárba tőrt át ,
mindenesetre az izgalom szertelen
így viseltesen is
perdülő kedéllyel
nem szégyellem ,
hogy mi is történt velem .
Ezerszer suttogom rémülten
magam megijesztve:
jaj de jó veled így kedvetlen
tavaszi szélben ,
szüntelen összefüggésben
kevert szennyben
de másképp érdekeltebb
vagyok, azzal akiért képtelen
lennék tévednem. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése