csupa alázat ,
semmi gőg
mint kifaragott kőtömb
megelégedetten
burkoltam titkom
egyedül.
Mert te neveltél
mint tanító a gyermekét
nádpálca suhintás mellett
vigyáztál erényemre- te jó ég !
Azután jött a cseles menet
s akit ölelek most
könnyű kézzel
nem neheztel
mert élnem kell
és illannak csendek
mélyülnek redők
testemen
és valakinek tartozom
zöld mosollyal ,
míg epedve
magam kínálom
máról- holnapra
csak annyira amíg
visszafészkelem
hajdani forrásom :
a tanítom.
Ugye nem bánod ? [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése