ki így ,ki úgy, de egyre kergettük
a tökéletes ,lázas ,égő terveket
a sírig tartó vajúdó szerelemhez.
Azóta változott a Világ rendje
jóval később -próba szerencse
simogatta finoman kezünk melegét
merő újrakezdéssel egymás mellett.
Fortyogó lármában ,ócska gondokkal
édes zene szóra, fátyolos hangokkal
vágyódó testűnk szokásos ütemre
pattintott bennünk szikrát tetten érten .
Sok minden elmaradt közöttünk
de amit tudni akartunk jól sikerült ,
amikor útjaink összehoztak bennünk
egy pár év után újból elvesztünk.
Csak éppenséggel nem értettem
hogy meghátráltál s felém terelted
a megbukás bosszúját azon az estén
melynek se eleje se vége nem lett.
És figyeltelek ott akkor, néztelek
ahogy repdesett szempillád egyre
körülöttünk harsogott a rádió zene
és te egy nővel hangosan nevettél.
És te annak módja s rendje szerint
nem értetted miért ,zavartan néztél
a bosszúd visszajutott békével tőlem
homályosan láttam ,szembe ültél velem . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése