elnézésed kérem
de emlékszem arcodra
inged színére
kitaposott cipődre
emlékszem mindenre
egy -egy mozdulatodra
a széltől cserepes ajkadra.
Ne vedd zokon kedvesem
nem voltam fölényes
az idő sietett
és lelkemben dúlt a harc .
S ha visszanézek most a valóságra
úgy tűnik nem zavart
hogy elhagylak
s méreg tölti el agyam
hogy lehettem oly ostoba ,
mert te sosem leszel önmagad
valami újabb nótát fújjál
valamit , ami meg nem tagad ,
egy mosolyt ,egy igazmondás szavát.
Téged tudom nem érdekel az elv
a szó lehet
hazug, ártatlan menedék
mosolyogsz kínosan
ami érdekel az csak a pillanat.
Most nélküled üres minden ma
a júniusi égen felhők szakadnak
meg-meg állok
és tündérré válok egy percre
majd minden kezdődik
ugyanott egyszer
csak ott és soha többé.
Messze tőlem
ha szétnézel
biztosan megérzed
ahogy száll kívánságom
úgy nézz rám ,
mint ahogy szoktál
tiszta szemmel. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése