amott a sarokban meggyfa ág
körös körül futó szalagon
a kerítésre felkapaszkodott.
Hozzád bújtam oltalmat kérve
napos égen a szél kergetőzött
fáradságom benned pihent
nem tudtad de szerettelek.
Estikék köz bőröm mezítelen
késő este nyílnak ,nap sötétben ,
anyád az ajtóban várt est ebédre
vidáman rohantam ,fényt keresve.
Borzas lelkem szerette vígságod
ma sem tudtam, a kerted hatalom
jól éreztem magam kövezett úton
kertedben virágok közt tapodok .
Ma szép emlékek ,s szőlő fürtök
keretezték bennem a bús jövőt ,
tudtam nem tarthat soká a csoda
bepottyant a holdba a nap sugara. [W.B
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése