finom selymek húztak sorsunk
Világtól kapott drága ajándékunk
szívünkben mardosta balsorsunk.
Büszkeségünk, mosolyba feselt
sokáig nem bírtunk hinni benne ,
törvénybe ütközött az idő hitetlen
minden rossz bennünk keringett.
Úgy ringott a Világ körülöttünk
szálltak egyre kékesen etűdök
messziről hallottuk, verte fülünk
tétován álltunk ,megnémultunk ,
Morajlott a föld ,zúgott heves szél
eltűnt minden se szó se beszéd
tetteink mik kiállták a hét próbát
semmibe fúltak és maradt a homály .
Ha az örök Ködből felénk lengne
látná,harcunk s nem lenne kedve ,
rég eltűnt már ki ismerősöm lenne
édes karjaiban tartana minden este. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése