már csak tiszta levegőt szívok ébren ,
fáradt vagyok mégis eme örömhöz
kint ólálkodnak emlékek bűnökhöz..
Komoly szavaim fénylenek szorongva
szándékkal maradt a négy fal hiánya
habzsolom szabadságom ,eröm izgága
nyüzsögnek ébren titkok látok bárhova. .
Meghalt bennem az árnyak éjszakája
szabadságomnak rengeteg az ára
harmonikus színes lenge éjszakában
öklömet használom, de hogyan kiáltsak ?
Hogy több voltam ;hallgasd sírásom
idegesen jajongtam a falas világon
kín kínra jött akaratom hiányos én
múltam nem siratom jöhet én világom.
Sírnom kellene, de boldog arcom éle ,
nem hagyott el senki valamitól féltem
hűtlen leszek, sok hiányom vészben
megbékélt szívemben becézem,értem.
S ha majd testemet gurítja az idő
visszabújok bőrömbe hol sok az erő
falaim romokban, talán nem is bánom
szabadságom többet ér mint magányom. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése