suhogó csendben várod,
feszülő vággyal a tegnapot
melyben villognak erők ,
s fényes utakon sepred
az élet mosta emlékeid,
mert nem lehet feledni.
Bőrödön lángol a napfény,
s hullámokon tolódik feléd,
a meg nem értett feledés ,
mi néha halkul,majd feltör
az örvényben mozgó szenvedély ,
míg kék színű fellegeken
táncolnak szüntelen feledések.
Oly belső izzás zakatol,
szívedben ,átjárja tested,
mindent elemésztő rettenet,
míg elmédben a múlt és jelen,
összecsapnak,szeliden,
s új törvényt állitanak neked
még szempillád sem rezzen
csak gyötrődik lelked.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése