sötét árnyékodtól ,
hagyd hogy énekeljek
szótlanságodtól ,
hagyd hogy formálódjak
szemed színétől ,
s tükörként állj előttem
ajkad mércéjeként ,
s láthatsz alakulni éretted
boszorkány igével.
Varázs vonalat rajzolok
kőrülőtted ,
majd ránk borul a bűbájos est ,
s szédülten kívánsz ,
ezer megtört lilás színekben
ural a vágy,
mert alkotásod műve lettem
csillagok tüzében.
De majd vége lesz diadalomnak
fakuló mosollyal,
csend üli meg halkan szívem
tiszta álommal
sorban letelnek pergő évek
varázs nélküliek
elmaradnak a nyugodt percek
idők elfelednek ,
s, én a hős ,ki áldoztam éretted
rózsa szirma leszek ,
ködbe marad az, kiért áldoztam ,
már elvesztettem..[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése