félig napfény s árnyék közt ,
miről szólhat víg énekem ,
ha cseresznye szinü ajkamon
a boldogság vágya felzeng
s tétován simogatja testem.
Messziről rigó füttyent
s szemem kíséri menetét,
és fekszek forró homok közt
mi perzseli szívem burkát
s meztelen testemre vígan
hullajtja visszhangját.
Mert enyém minden ígéret
ép testben képződött iram,
mi hozzám tapadt ott maradt,
s jaj annak ki elvenné azt
mikor legszebben virítok
s kölcsön kérek szerelmet.
És hangosan kiáltok messzire
valaki meghallja vétkemet ,
mert érzem szerelmes testemen
vállamon suttogó lihegésed ,
s gyönyörbe tolódik az értelem
talán az igézet álmodik bennem.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése