halkan énekelek ,talán az idő megáll ,
markomban szorítom fiatalságom,
nem hagyom elmenni boldogságom.
Képzeletemben megáll a redők száma,
sok kincs tanyázik harmóniában
testem főlőt sugárzik a bőség álma
az öregségnek nincsen semmi átka..
Eltékozolom a sok jót győzelemmel
mohón,kapkodok pazar szerelemmel
s mosolyomban benne van lágyan
a megbecsült életnek őrök kívánsága.
Mert ki becsüli magát magányában,
ajkán dallam zendül őröm ódában,
szívében zene szól szivárvány színben
mint hullámos tenger csöndességében.
Ringatózók kedvel a táltos kikötőben,
s mohón evickélek buzgó szívemmel,
jobb hogy ne tudjon rólad semmit a világ,
hogy mennyit küzdöttél egy életen át.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése