s távolodsz testemtől kiégetten,
emlékezz felém hajló testedre,
s a csókjaidnak csipkés selymére.
Bár még fulladok hiányod miatt
összezavart érzéseim üldöznek,
s nyirkos szemeimen a vér erek,
duzzadnak fájdalmas könnyekkel.
Mert végül is te alkottál szerelemre,
szívem forró lángja voltál,
kezed bársonyos érintésére
szétpattant dermedt testem bilincse.
De oly keveseket adtál én értem
hogy nem elég az egyik kezemben,
s ahogy évek szállnak szüntelen,
mind kevesebb marad belőle.
Ha vágyaid tüze már nem ég,
vállnunk kell némán, szelíden
vágyaimból már csak emlékek
kergetőznek szelíd testemen.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése