könny s kacagás közt ébren
hiú ábrándjaim színekben
morzsolódnak a kezemben.
Színtelen ajkamon kis redők,
keserű mosolyban torzulnak ,
s megfáradva a hazugságokban
álmot szőnek a vágyakozásban.
Bágyadtan ,de vidámságomban
sóhajtások tőrnek fel mellemből ,
s halkan a szenvedély percében
csókra csalogat kedvemnek gyönyöre
Mert nem múlhat el kedves álmom,
életre ,szent küzdelemre vágyok,
körülöttem virághegyek lengnek,
s én könnyedén rajtuk lebegek.
Neved halkan cseng az estben,
téged magasztal tüzes énekkel,
s fényes csillagok fehérségében
feléd tartok büszkén, önfeledten.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése