csak mosolyog bágyadozva ,
mintha súgna enyhe szavakat;
szebb álmokért esedeztem .
Szememből nem hull könnyem
s szívemnek bánatos üregében
halk sóhaj ,bánatos nyögéssel
vért izzad megszentelten.
Lángoló homlokom derűsen
szétzilált fürtjeim menedéke,
s kacagva élek a lengő szélben
hiába epeszt sápadt arcom éle.
Mert úgy élem meg e világot
vég nyugalomban megfürödve,
s földi létemnek fájó emlékében
szelíd álomra szenderedek,őrőkre.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése