semmi nem jön be igazán,
ténferegek magamban hitetlen,
mint üres malom vizes kereke
forgok hátra előre,szüntelen
utamban szavak,csőndek,
kikopott beszédek ,
csóktalan esték ,
hideg kezek ,
csendes pihegések
halk léptekkel
tetté fejlődnek.
És üresen forog a nap órája,
minden percnek a maga szokása
csak kicsiny világban
kering -mozog,
előre -hátra,kőrkarikában ,
mindenek törvénye szerint
kifogyhatatlan,
s én boldog vagyok,
karom kitárom
befogom a Világot
s türelemmel
madarak között szállok
hallgatva a kakukkot
a fali órában.
Így tehetetlenségemben,
várok ,lesve az alkalmat,
nők,férfiak szavait,
hallgatom ,
akár a csillagok fényeit
bogarászom,
tenyerem a szemem előtt
el-el lebben ,
s szívemben katlan
dorombol bent
lángra gyúlva,
s mint ahogy a madár dala,
elszáll minden szavam
felhők fölé ,
hol összefonódnak koszorúban
örökre.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése