összefut valahol,
s gyermek módra fantáziámban
már láttam a háborút ,
fényes csillagok tűz napjain lánggal
remegtek pajzsok,
s kardok szikráztak sárga sugarakon
s oly boldog voltam
hogy láthattam színesen, pompában
az Égi -Földi harcot.
Később csitult az életnek moraja,
s szomorúnak bizonyult,
hogy sosem lelnek a létben egymásra
csak simogatnak
földre tévedt szikrázó csillagokat
szelídítve formájuk ,
s csak keringőznek hegedű zenére
titkos szinekkel,
egymást csak érintik éber szemekkel
ezüstös ködben ,
s ha hegyek ormain tüzek lobognak véresen
egymásnak jelt adnak.
A Nap tündököl teljes anyaságában
a sovány Föld árnyékában ,
reggel már hideg ködben útjára indul,
a forró karaván ,
délben magasan tündököl fényesen
kitárva magát,
míg százezer sárga virág szendén ásít
meggörbült szálakon
estére ezer láng nyelv simul tündöklően
s Földet magához von
de sosem fognak kezet emberségesen
és vér hull az alkonyon. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése