Amikor jön a vész_____Vilhelem Margareta

Ha résen állsz
fürkésző szemekkel,
selyem szellő fodraiban
bűnbánattal
leskelődik a vész,
csak a sötétség titkait kutatod
míg izzó szavak lángolnak
a szótlanság töredékében
s örökre nyugtalan leszel.

S a sóhaj mi feltör a szivemböl
oly fájó,keserü,
mert amit vágyva akartam suttogni
rebben nyomtalan ,
s csak hallgatom magamat
amint gyötröd szavaim
rebegnek mámorosan 
a néma szerelmünk leheletében.

S oly üres lesz a szív
oly halkan ,nehezen ketyeg
mintha az egész eget 
kezeimmel tartanám bánatosan
s félszegen szinte hangtalan,
suttogom félig csukott szájjal:
benned volt az egész Világom
mit elvesztettem bánatosan . /W.B